Tavaszi nagytakarítás és ablakszigetelés

Habár még februárt írunk, a tavasz, hála az égnek, napról napra közelebb van. A párommal, Hannával, mindketten rajongunk a jó időért és a napsütésért, ezért februárban már ikszelgetjük ki a napokat a naptárban, annyira várjuk a márciust és ezáltal a tavaszt.

Szombat reggel például olyan szép időre ébredtünk, hogy mindketten, egy kiadós alvás után kipihenten, úgy gondoltuk, hogy érdemes lenne hasznosan eltölteni a napot.

Együtt megreggeliztünk, rántotta, pirítós és kávé volt a menü, közben pedig eldöntöttük, hogy a délelőtt legyen a tavaszi nagytakarítás ideje.

Habár kamasz koromban mindig úgy nézett ki a szobám, mintha egy hurrikán söpört volna rajta végig, ahogy egyre idősödöm, egyre jobban tudom értékelni, ha rend és tisztaság vesz körül. Ez persze részben Hanna érdeme is, mivel amióta együtt élünk, ő keményen elkezdett rászoktatni arra, hogy a koszos ruha a szennyes tartóba való és nem a hálószoba padlójára, a mosatlan tányért tegyem a mosogatóba és ne hagyjam a konyhaasztalon, a poharak alá pedig használjak alátétet.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kapcsolatunk első néhány éve könnyen ment, mivel nehezen szoktam meg ezeket az újításokat, de mostanra már akár azt is mondhatom, hogy profi vagyok benne.

Visszatérve a takarításra. A fiam a hétvégét nem töltötte itthon, szóval anélkül állhattunk neki a lakásnak, hogy a takarítás-ellenes megjegyzéseit kelljen hallgatnunk. Tagadhatatlan, hogy az én vérem, körülötte is akkor a káosz, mint anno nálam volt. Szegény Hanna őt is próbálja nevelgetni a rendszeretésre, de egyelőre nem sok sikerrel.

Úgy döntöttünk, hogy elosztjuk a feladatokat magunk közt, hogy minél hamarabb végezzünk. Hannára jutott a konyha, a hálószoba és a nappali, én bevállaltam a vizesblokkot, illetve azt, hogy az összes ablakot megpucolom.

Mikor belülről tisztogattam az üveget, hirtelen arra lettem figyelmes, mintha enyhe szellő fújdogálna a karomon. Először azt hittem, hogy a másik szobából jön be a huzat, de aztán kénytelen voltam rájönni, hogy bizony az ablakkeret mellett jön be szél.

Alig néhány éve vettük ezt a lakást, azonban az ablakokat nem cseréltük ki, így fogalmam sincs hány éve, vagy évtizede szolgálják már az itt lakókat. Nem estem kétségbe, hiszen több barátom is mesélte már, hogy volt problémája az ablakszigeteléssel, de tudtommal mindannyian megoldották.

Miután mindketten végeztünk a takarítással, felvetettem Hannának, hogy menjünk el sétálni egyet és igyunk egy kávét a kedvenc cukrászdánkban. Nagyon megtetszett neki az ötlet és amíg ő készülődött, én addig gyorsan elkezdtem keresgélni a neten, hogy mit kezdjünk az ablakokkal. Szerencsére elég hamar találtam egy szimpatikus honlapot, ahol a szakemberek nemcsak az ablakok, hanem az ajtók szigetelését is vállalják! Megnyugtatott a tudat, hogy ezen nem kell aggódnom, megbeszéltem magammal, hogy hétköznap felhívom őket, addig meg úgy teszünk, mintha nem jönne be a huzat, hiszen nem akartam, hogy ezt a szép hétvégét bármi is elrontsa.

Hannával remekül éreztük magunkat délután, sétáltunk egy nagyot, aztán pedig nemcsak egy finom kávét ittunk a cukrászdában, hanem fejenként két süteményt is megettünk. A tavasz közeleg csak, a fürdőruha-szezon nem, így belefér némi extra cukor egy áttakarított nap után.

Komolyan mondom, olyanok voltunk, mint a tinédzserek. Fogtuk egymás kezét, röhögcséltünk, és randiztunk, mint a kapcsolatunk elején. Igaz, hogy azóta eltelt már jó néhány év, ilyenkor úgy tűnik, mintha csak most ismerkedtünk volna meg.

Nem hiába mondják, hogy a hosszú kapcsolatok egyik titka az, hogy megtaláld a tökéletes társat. Azt hiszem nekünk sikerült.