Lakberendezés és értékbecslés egy helyen

Az egyik kedves barátnőmmel már régóta agyalunk azon, hogy hogyan is lehetne olyan céget alapítani, aminek élveznénk a vezetését, nem járna túl sok munkával és felelősséggel, viszont profitálhatunk is belőle. Ki kell ábrándítanom mindenkit, ilyen nincs, vagy egyszerűen csak még mi nem jöttünk rá a megoldásra.

Azonban számtalan start-up ötletet felsorakoztattunk, de sajnos mindig az lett a vége, hogy vagy megvalósíthatatlan, vagy nem is annyira start-up kategóriába sorolható, hogy felkeltsük vele a változó igényeket támasztó célközönséget.

Az egyik ilyen nagyszerű ötletünk volt, hogy olyan restaurátor céget alapítunk, mely felvásárolja (vagy esetleg megbízás alapon, a tulajokkal együttműködve) a régi, még berendezett ingatlanokat. A feladat pedig az lenne, hogy ezekből az értékes, antik dolgok értékét felbecsüljük és tovább értékesítjük, a lakásokat pedig felújítva, modernizálva, ki- vagy eladhatjuk. Barátnőm évek óta egy zálogfiókban dolgozik értékbecsüsként, valamint elvégzett különböző ezzel kapcsolatos tanfolyamokat, melyek hasznára lehetnek. Én pedig sajnos nem vagyok lakberendező, de évek óta kacérkodom egy tanfolyam elvégzésének gondolatával, de a tettlegességig még nem fajult a dolog.

Több dolog is visszatartott eddig a suli elvégzésétől, de azt hiszem leginkább az önbizalom hiány. Nem érzem már magam igazán képesnek új dolgok elsajátítására, főleg nem úgy, hogy azt érzem, hogy a képességeim nem megfelelőek valamilyen feltétel teljesítéséhez. Ez a lakberendezést illetően a rajztudományom, ugyanis néha olyan érzésem van, mintha kétbalkezes lennék, de az is a legrosszabb fajtából. Tudom, hogy közben kreativitásra és matematikai háttértudásra is szükség van, ami biztosan menne megfelelő mennyiségű gyakorlás és tanulás után, de a rajzolás, mint képesség hiányában sajnos nem mertem eddig belefogni. Többen állítják, hogy ez is egy tanulható, fejleszthető készség, én ebben azonban nem hiszek. Szerintetek be merjem vállalni ennek tudatában ezt a sulit?

Egyébként a lakberendezés hobbi szinten sem egy rossz dolog. Ha konkrét terveket nem is kérnek tőlem az emberek, de a megfelelő színek, burkolatok, bútorok és kiegészítők választásában mindig nagyon szívesen segítek akár a barátaimnak, akár a családomnak.

Most éppen az egyik kedves barátommal tervezünk összeköltözni, aminek több okból is nagyon örülök. Az egyik az, hogy így visszaköltözhetek a munkahelyemhez közelebb, így nem kell napi szinten három órát utaznom. A másik oka az, hogy olyan emberrel költözöm össze, akivel hasonló az érdeklődési körünk, és a mentalitásunk is. Szeretünk mind a ketten bulizni, de néha nagyon élvezzük az egyedüllétet, és biztos vagyok abban, hogy a háboríthatatlan nyugalomért mindent meg fogunk tenni. Nem csak a saját érdekünkben, de a másikért is. A harmadik ok pedig az, hogy anyagi megfontoltságból olyasmit keresünk, aminek alacsony a bérleti díja, hogy a fizetésünk nagy része ne a lakhatásra menjen el. Az ilyen alacsony bérleti díjú lakások általában kicsit lepusztultabbak, valamint kevés berendezésük van, főként csak a beépített bútorok és az alap gépek a jellemzőek, így az a tervem, hogy megbeszélem majd a főbérlővel, engedje el a kauciót és mi cserébe kifestjük, minimálisan felújítjuk, helyrepofozzuk a lakást.

Így sokkal inkább lehetőségem lesz az otthonomat a saját képemre formálni, közben viszont a tulajdonosnak is jót teszünk ezzel, hiszen így növelődik a lakás értéke.

Már csak találnom kell olyan két, külön nyíló szobás lakást, amiket kiadnak hasonló kondíciókkal, megfizethető az ára, viszonylag normális a lakóközösség, és nem a külváros peremén van. Azt hiszem nem lesz túl könnyű dolgom, de már nagyon várom, hogy kiélhessem lakberendezői hajlamaimat.