Autós iskola, bukósisak méretek

sidewalk-5704_640Már majdnem tíz éve, hogy jogosítványom van. Amikor vezetni jártam, volt ott egy másik lány is, aki oda járt. Igaz, ő soha nem akart autót vezetni, mindig is rettegett tőle. Soha nem értettem, hogy miért? Neked van jogosítványod? Féltél valaha is autót vezetni?

Az oktatás

Amíg az ember elméletben tanul vezetni, nem is tűnik olyan nehéznek. Persze vannak szabályok, amiket be kell tartani, és tudni is kell, és vannak a táblák. Na a táblákat nagyon utáltam. Vannak olyanok, amit a mai napig nem tudok megjegyezni. Persze tíz év távlatában annyit változtak a szabályok, hogy szerintem aki 20 vagy 30 évvel ezelőtt szerzett jogosítványt, de még én is, aki csak majdnem 10 megbukna a mostani vizsgán. Az oktatónk nagyon jó fej volt, amolyan 50 évek beli figura, de humoros, és jó fej. Tényleg jól is tanított, szerettem hozzá járni, de azt gondolom a többiek is. Kis oktató terembe jártunk, talán ha húszan voltunk az órán. Persze az elején ott volt a sok nagyszájú fiatal suhanc, akik már úgy gondolták, hogy mindent tudnak, a vezetésről, és az autóról is, aztán az elméleti vizsgán mégis elhasaltak.

A vizsga

Hát nem is emlékszem, mikor izgultam ennyire utoljára, mint akkor. Soha nem gyakoroltam még számítógépen a teszteket. Aztán jöttek az idős hölgy, a vizsga biztos, aki közölte velünk a tényeket. Talán ötven percünk volt a teszt kiöltésére. Ha valamelyik választ nem tudod, menj tovább, hogy maradjon még időd…és ahogy mondta az instrukcióit, a szívem egyre gyorsabban vert a torkomban, és hirtelen olyan volt, mintha üres lett volna a fejem.

Aztán beadta a képet a számítógép, és START! Nem volt vissza út. Persze egész idő alatt az járt az eszemben hogy le ne járjon az időm, és össze vissza olvastam, és nyomkodtam a gombot. Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább, és koncentrálnom kell, különben végem. Persze hogyan is tudtam volna kizárni az időt, már csak a pityegés lett volna rosszabb. Az utolsó kérdés, és jön a szörnyű valóság, a pipák, az ixek, és a válasz, hogy sikeres voltál e, vagy sem? Hát, az első vizsgán elhasaltam. 2 pont hiányzott, nagyon utáltam a dolgot.

Aznap valahogyan biztosan nem volt szerencsés a vizsgaterem, mert egy páran megbuktunk. Persze a hölgy kedves volt, és már azonnal mehettem és kérhettem egy másik időpontot. Utáltam érte az a nőt! De ezzel abban a pillanatban sokan így voltunk, persze nem ő volt a hibás a mi felületes tudásunkért.

Újabb vizsga

Talán két hét múltára kaptam egy újabb időpontot. Persze most is dolgozott az izgalom, voltak ismerős arcok, akik a mi csoportunkba járnak, és ismeretlenek is. Újabb sablon szöveg a teremben lévő vizsgáztatótól. Már semmi más nem járt a fejemben, csak hogy túl legyek a teszten, és hogy sikerüljön.

Újabb kérdések, válaszok, képek, értelmezések, és a kihagyott kérdések újra. Az utolsó kérdésnél annyira izgultam, hogy akkorát kattintottam, hogy majdnem visszhangzott a terem. Persze a gép azonnal elemzi a tesztet, mégis az a pár másodperc, egy örökkévalóságnak tűnt. És az eredméyn: SIKERES! 57 pontból 54 pontot szereztem. El sem hittem, hogy sikerült. Persze vissza lehet nézni a hibákat, a sikertelen vizsgakor ez még érdekelt is, most viszont már nem. Akkorát ugrottam a teremben, hogy a gurulós szék elég nagyot zörrent. A vizsgabiztos hölgy, szigorú szemekkel nézett rám, és pedig csak vörösen pislogtam, és mosolyogtam, közben elnézést kértem. Alig vártam, hogy minden papírt megírjunk, és elújságolhassam a páromnak.

Végül a motorra vizsgázó csajszinak, Annának is sikerült a vizsga. Ott ujjongtunk együtt. Még poénkodtam is vele, hogy most már csak a megfelelő bukósisak méretek közül kell majd válogatnia, az lesz a következő legnehezebb feladat.

Pár hónapra rá, mind a kettőnknek meg lett a jogosítványa. Azóta nem találkoztam vele, még vezetés közben sem, de biztosan ő is annyira élvezi a jogosítványát, mint én.